5.fejezet
Most mit csináljak? Lefektetem és várok arra, hogy jelét
adja annak, hogy nem szívtam ki túl sok vérét. A biztonság kedvéért bekötök
neki egy infúziót természetesen vérből lent a pincében még találtam az ő
vércsoportjának megfelelő csomag vért. Félek mi lesz, ha úgy ébred fel, hogy
már többé nem ember. Ezt a tényt nem tudom elviselni. Egy idő után nyugodt
szuszogást hallok a szíve is normál tempóban ver. Rendben van nem fog
átváltozni ember marad. Miközben ő pihen, addig én dolgozom még egy kicsit az
új szeren ami a vámpírokat emberekké változtatja. Remekül haladok, már majdnem
befejezem az egyik fontos hozzávaló képletét, amikor mocorgást hallok a
szobából. Felébredt. Mire bemegyek, már ül az ágyban.
-Mi történt?-kérdezi álmosan.
-Túl sok vért szívtam elájultál, de nyugi bekötöttem neked
egy adag vért. Felépülsz egy pár nap múlva.
-Te jól vagy?-kérdezi érdeklődve.
-Persze a véred nagyon finom.
-Köszi még egy pasitól sem kaptam ilyen bókot.-mondja
mosolyogva-ha már az evésnél tartunk nincs véletlenül valami számomra is ehető
kajád éhen halok.
-Sajnos nem tartok ilyeket tudod, az emberek nem járnak
hozzám, de nem messze van egy bolt embereknek, ha gondolod elmehetek valami
kaját venni. Mit szeretnél?
-Nekem mindegy mindent megeszek.
-Rendben akkor megyek is pár perc és itt vagyok, ne kellj
fel az infúzió hadd menjen le.
Elmentem a boltba és kivételesen nem a szupersebbeségemet
használtam, hogy elérjem célomat. A boltba vezető úton újra embernek éreztem
magamat. Végre volt célom és motivációm. Volt, akinek vehettem enni
megkérdezhettem jól van-e betakarhattam, ha elaludt. Tudtam nem tart sokáig,
csak míg meg nem oldjuk az ügyet és vissza nem megy az ember barátjához. De
addig is nekem itt volt az érzés és ez most jelenleg boldoggá tesz. A boltban
kiválasztottam valami finomat, amiket anno még én is szerettem. Hamar
kifizettem és már rohantam is haza. Hazaérve hamar kipakoltam és bementem a
szobába megnézni, hogy van. De a szobában nem találtam semmit. Csak egy cetlit:
Sokat
haladtál előre a kísérletedben ezt nem hagyhatjuk. Jelenj
meg ma este 10-re a kutató intézet 1. emeleti kutató termében hozd a géped és a
mentett változatait a kísérletednek. Ne csinálj felesleges mentéseket tudni
fogjuk, ha lesz. Amiért biztos, hogy el fogsz jönni az a kis ember csajod, akit
annyira, csodálsz és szeretsz, ha nem jössz el és hozod, el az eredményeidet meg
fogjuk ölni.
Ismerős ez az írás és a stílus is ez csak Kira lehet. Mi a
célja? Ő akar uralkodni, azt akarja, hogy a világ csak a vámpíroké legyen.
Elmegyek, de nem fogják elvenni az ötleteimet. Biztosan memóriatörlést akarnak
végre hajtani. Még szerencse, hogy kifejlesztettem egy új módszert, amivel nem
tudja semmilyen ismert memóriatörlő program kitörölni az ember emlékezetét.
Elmegyek megmentem Katet és a világot.
Ez a fejezet most
csak ilyen hosszúra sikeredett. A következő talán hosszabb lesz. Valószínűleg
nem nagyon fogom majd tovább írni a blogot. Nem tudom, hogyan kerülnek majd fel
a friss részek és milyen ütemben tudok majd írni. Szeretettel E.
