Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni minden kedves olvasómnak 2014-ben is olvassátok az írásaimat. Mindenkinek sok puszi :*

7. fejezet

Ebből a csodálatos álomból Em és Rob beszéde keltett fel:

-Mi ez?-kérdezi Em aggódva-mi sosem alszunk, vagy igen?

-Szivem jól fején találtad a szöget mi nem alszunk.

Szívem? Tehát Rob és Em egypár. Végre mindkettőjükre ráfért már az, hogy szeresse valaki. Lassan nyitom ki a szemem, hogy az álom a szememből ne menjen ki olyan hamar. Rob és Em ideges arcát pillantom, meg mindketten egyszerre rohamoznak meg kérdéseikkel:

-Mi volt ez? Te aludtál? – kérdezik egyszerre-milyen volt.

-Igen aludtam és remek régen éreztem ilyen csodálatosat.

Kate is elkezdett ébredezni valószínűleg arra kelt fel amikor óvatosan a párnára csúsztattam a fejét.

-Ti mióta vagytok együtt?- kérdezem kíváncsian.

-Mi? –kérdezi Em viccesen.

-Hallottam, hogy szívemnek szólított Rob. Szóval ne hazudjatok, nekem ti vagytok a legjobb barátaim.

Néznek egymásra és megszorítják egymás kezét Em kezdi el mesélni:

-Emlékszel még arra, amikor minden nap egy hónapon keresztül Robbal egész nap együtt dolgoztunk?

-Erre , hogy ne emlékeznék  ki sem mozdultatok onnan.

-Nah szóval miközben dolgoztunk kezdett valamilyen érzés a hatalmába keríteni. És érted egyszer csak azt vettem észre, hogy Rob megcsókolt engem.

-Nem is igaz te csókoltál meg először Em.-mondta viccelődve Rob.

Em nevetve ütötte meg Rob vállát. Rob magához vonta Em-et és megcsókolta így látva nagyon aranyosak voltak együtt én már rég tudtam, hogy van bennük valami közös és a szikrákat is láttam. Kicsit fura nekem ez az egész helyzet, de nem vészesen fura. Kate eközben mellettem az ágyban mozgolódott nagyon édes volt alvás közben. Egész életemben nézni tudnám.

-Mi történt miért mosolyog mindenki?-kérdezi Kate szemét dörzsölgetve.

-Semmi csak valami olyan történt aminek már régen meg kellett volna történni úgy kb. 30 éve.-mondom nevetve és csókot nyomok Kate feje búbjára.

Erre mindenki mozdulatlanná vált és várták Kate reakcióját, aki erre hozzám bújt és megölelt. Átöleltem és megnyugtattam, mert észrevettem, hogy sír. Erősen magamhoz szorítottam és nyugtatgattam . A többieknek intettem, hogy jobb lenne ha kimennének a szobából. Kimentek csak mi maradtunk így nyugodtam tudtam kérdezgetni:

-Mi a baj?

-Semmi csak eszembe jutott apa, amikor kicsi voltam ő is mindig így nyugtatgatott meg, ha szomorú voltam, de ő már nincs itt.-mondat és még jobban elkezdett sírni.-M..ee..gg nem tudom, mit érzek veled kapcsolatban is amikor veled aludtam nagyon nyugodt voltam. Soha nem aludtam még ilyen nyugodtan mióta anya meghalt. Miért kezdett el…

Nem engedtem befejezni azt, amit mondott, mert egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam. Eleinte nem csókolt vissza és nem is lökött el magától. Aztán ő is visszacsókolt. Nem emlékszem már rá pontosan, hogy mikor ki csókolt csak arra, hogy már nem számít semmi csak Kate és én. Ha nem hallom Em és Rob hangját kintről ki tudja meddig mentünk volna el így is már Kate az ágyon feküdt és a felsőjét kezdte le venni magáról. Mindketten egyszerre kaptuk fel a fejünket az ő arcán is láttam azt, hogy meglepődött és a sajnálatot, hogy megszakítottak minket.  Kintről dulakodás hallatszott be. Rob ordított. Megszorítottam Kate kezét és rábíztam, hogy akármi történik, ne jöjjön ki a szobából. Ha nem jövök be, akkor meneküljön el messze nagyon messze. Kate bólogatott, de láttam a szemén, hogy nem fog sehova menni. Mielőtt kimentem a szobából magamhoz húztam Katet és megcsókoltam az előbbinél is szenvedélyesebben.

Most csak ennyit írtam talán a karácsony miatt. Remélem mindenkinek Jól telik a téli szünete és mindenkinek szeretnék Boldog Karácsonyt és Sikerekben gazdag boldog Újévet kívánni. Nem tudom mikor lesz következő rész ,de igyekezni fogok.

6. fejezet

Amikor indulni készültem egy ismerős arcot pillantottam meg Rob volt az ajtómban. Láttam rajta, hogy valami nem stimmel vele, mert eléggé ideges volt. Semmi szó nélkül bejött a házamba és leült a kanapéra. Hosszú percekig meredtünk egymásra nem tudtam mit akar, és miről tud. Nem szerettem volna őt is bajba sodorni. Ő sem szólt semmit csak bámult. Végre nagy nehezen megszólalt:

-Tudom hülyének fogsz nézni de olyat láttam amiről azt sem tudom, hogy tényleg a saját szemeimmel láttam.

-Mit láttál hidd, elhiszem, amit mondasz, hiszen velem is sok fura dolog történt a héten.

Mély levegőt vett és belekezdett a monológjába.

-Mikor tegnap este sokáig dolgoztam olyat láttam, ami hihetetlen volt ezért is nem jöttem azonnal. Szóval Kira és Ed szokásukhoz híven egész éjjel bent voltak. Be akartam menni valamit kérdezni tőlük, de az ajtóban hallottam, hogy arról beszélnek végezniük, kell veled és a lázadók vezérének a lányával, mert az ő terveiket akadályozzátok.-mondat el egy szuszrra.-Matt igaz ez?

-Sajnos minden szavuk igaz, én azért állok az útjukban, mert kifejlesztettem egy olyan szert, amivel újra ember lehet csinálni bármilyen vámpírból, Kate meg azért kell, hogy az embereket megfélemlítsék.

-De miért csinálják ezt?

-Nem tetszik nekik az, hogy az emberek is szabadok és saját akaratuk van. Azt akarják, hogy az emberek vércsarnokban legyenek, és onnan sosem menjenek el.

-Emberi teheneket akarnak csinálni? Nagyon úgy tűnik.

-Pont oda indultam elvinni az új felfedezésemet, mert máskülönben végeznek Katel.

-Mit számít, neked az a csaj nem teheted meg..-hirtelen elakad, a szava mikor leesik, neki valami nehézkesen kezdi el –t-tee szerelmes vagy abba a lányba igaz?

-Igen vagyis nem tudom egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből mióta megláttam csak ő létezik nekem . Érted miről beszélek?

-Igen haver értem nekem is volt már ilyen.

-Miben segíthetek, mivel megyünk az ellen a két köcsög ellen?

-Nah látod, itt a baj te nem jöhetsz!

-Mi az hogy nem?

-Nem szeretném, ha neked is bajod esne.

-Erről szó sem lehet, nem hagynék ki sose egy ilyen jó kis mulit.

-Úgye nem tudlak lebeszélni róla,-kérdezem reménytelenül.

-Erről sosem..mondja elszántan

Elindulunk egész úton alig beszéltünk egymással mindketten tudtuk, hogy nem sok esélyünk van Kirával és Eddel szemben. Erősek vagyunk, de ők idősebbek befolyásosabbak és erősebbek is nálunk. Megérkezve senkit sem láttunk kint csak egyedül a laborban volt valamilyen motoszkálás. Biztosan Katen akarnak kísérletezni. Na, azt már nem ezt nem fogom hagyni. Hamar felszaladok, a lépcsőn az ajtót kivágom, senki sincs ott csak Kate kikötözve egy nagy tűvel a karjában, amely a vérét veszi éppen le. Odamegyek, hozzá megérintem a homlokát, amire riadtan tér magához. Arcán látszik, hogy erőszakkal kötözték le és veszik le a vérét.

-Mit csinálsz itt?-kérdezi idegesen jellemző veszélyben van, és ő egyből kiakad, mert meg akarom menteni.-míg fognak ölni te tiszta hülye vagy.

-Már annak sem örülsz, hogy eljöttem érted?

-Nem, vagyis jó örülök, hogy itt vagy.

-Oh hát megérkezett a hős szerelmes  vámpír .-mondta számomra egy ismeretlen hang-tudtam, hogy nem hagynád a szerelmedet a csúnya vámpírok kezében.

Mikor megfordultam ismertem fel ki a hang tulajdonosa. Kate vele aludt mikor megláttam azt hittem a barátja az, de most már tudom, nem lehet, az melyik pasi hagyná, hogy a szerelmét bántsák. Kate arcán is látszik a felismerés.

-Scott te mit keresel itt?

-Ohh Kat,Kat mindig is szerettelek, de te sosem vettél észre. Azt gondoltam, ha apád halott lesz, a gyász alatt szépen összejövünk és boldogan élünk talán még te is beleegyeztél volna abba, hogy vámpírrá változtassanak téged, is mint engem-mondja és közben megmutatja immár vámpír szemfogait.

-Te öletedd meg apámat csak azért, hogy veled legyek ki tesz ilyet?

-Egy olyan ember, aki reménytelenül szerelmes.

-De miért nem mondtad el sosem, hogy szeretsz engem.

-Ezerszer próbáltam, de te mindig viccnek vetted. Aztán mikor meghalt apád hazajöttél és a vállamon sírtad ki magad azt gondoltam végre aztán másnap már a kis vámpír pasidnál aludtál ezzel betelt a pohár végeznem kell mindkettőtökkel. Veled-mutat rám-azért, mert túl okos és helyes vagy-veled azárt mutat Katera-mert látom, hogy nézel rá szerelmes vagy belé.

-De apámat nem kellet volna megölnöd.-mondta Kate sírva

-Ohh dehogy is nem fel akarta Mattet keresni, mert a vámpírok gépei átkutatása közben rátalált a kísérletére, amivel ember lehet újra és a csodálatos tervünk útjában állt.

-Csodálatos terv embereket a vérükért tartani 24 órás emberi farmokon?-kérdezem cinikusan

-Matt te sosem akartál igazán vámpír lenni mindig is családot, gyerekeket akartál.-mondja Kira mögöttem .-Elhoztad amit kértünk?

-Igen itt van, nálam mutatom meg nekik.

-Remek-kapja ki a kezemből –ha van másolatod végünk vele is-biccent Kate felé

Most veszem észre, hogy Rob nincs sehol sem. Ha megölték én végzek velük. Akkor veszem észre Robot és Edet az ajtóban Robon látszik megkínozta Ed.

-Rob jól vagy?-kérdezem aggódva

-Persze haver voltam már rosszabul.-mondja és közben kezd elvágódni .

Gyorsan odaszaladok hozzá, hogy elkapjam karót döftek belé nem a szívébe, de így is súlyosan megsérült.

-Mit csináltatok vele ő nem tehet semmiről sem.-kiáltom idegesen.

Rárontok Kirára ,de Scott utamat állja. Arra emlékszem az egész harcból, hogy mindketten már majdnem kifulladtunk. Valahogy még több energiám volt fölé kerekedtem és letéptem a fejét ezzel megölve őt. Kirára ugrottam volna és végeztem volna vele is mikor Ed Kira életének óvása érdekében cserét ajánlott.

-Válassz szabadon elmehetsz msot te és a kis csapatod, ha meghagyod Kira életét. Válassz most?

-Rendben engedd el őket és itt sem vagyunk.

Katet és Robot odalökte elém. Nagy nehezen levittem őket és betuszkoltam őket a kocsiba. Hazaérve Robnak azonnal adtam egy nagy adag vért a kedvenc 0-s vércsoportjából. Katet lefektettem az ágyamban és neki is bekötöttem egy infúziót. Míg ő megfürdött addig lefeküdtem az ágyamba Kate sokáig bent volt. Elindultam megnézni jól van-e. Alig hogy az ajtóba értem belebotlottam szó szerint. Olyan szinten, hogy mindketten elvágódtunk. Kate a mellkasomon feküdt arcunk olyan közel van, hogy éreztem minden légvételét. Illat olyan bódító. Elpirulva pattant fel rólam. A hirtelen mozdulat következtében azonnal megint elesett volna, ha el nem kapom. Azonnal az ágyba viszem lefektetem és bekötöm neki a kikészített infúziót. Nem engedte le a kezem .

-Nem lehetne, ha itt maradnál, míg el nem alszom-kérdezi egy kicsit elpirulva.

-Persze maradok, amíg akarod.

-Remélem amit Scott mondott egy szvát sem hiszed el, tudod ő féltékeny mindenkire még apámra is az volt hídd el tudom.-mondja idegesen és hadarva.

-Tudtam, hogy hazudik éreztem és hallottam is a légvételén.-nem akartam az igazat mondani neki , mert még magának sem vallotta be, hogy szeretjük egymást.-Most ne beszéljünk, erről majd holnap aludnod kell.

Lassan elalszik nagyon szép, ahogy alszik. Alvás közben hozzám bújik, befészkeli, magát a mellkasomhoz. Gondolkozom mindenfélén mikor egy ismerős, de régi érzést vélek felfedezni az alvást. Lehetetlen mi nem tudunk aludni. Ez a nő megváltozatott teljesen és szó szerint. Álmomban ember voltam újra vége volt ennek az egésznek. Kateval éltem egy szép kis házban egy farmon. Gyerekeink voltak volt egy fiúnk és egy kislányunk. Mindkettőjüknek barna hajuk volt a lánynak kék szeme volt olyan, mint nekem, a fiúnak pedig barna. Csodálatos egy álom Kate és én olyan boldogok vagyunk, miközben nézzük játszó gyerekinket. Milyen kár, hogy csak egy álom és nem a valóság.

Nagyon sajnálom hogy eddig nem tudtam írni csak suli volt meg minden. :) Most egyszerre két részt is feltöltök nem tudom mikor lesz következő majd meglátom, hogy mit írok .:D Puszi:E

5.fejezet

Most mit csináljak? Lefektetem és várok arra, hogy jelét adja annak, hogy nem szívtam ki túl sok vérét. A biztonság kedvéért bekötök neki egy infúziót természetesen vérből lent a pincében még találtam az ő vércsoportjának megfelelő csomag vért. Félek mi lesz, ha úgy ébred fel, hogy már többé nem ember. Ezt a tényt nem tudom elviselni. Egy idő után nyugodt szuszogást hallok a szíve is normál tempóban ver. Rendben van nem fog átváltozni ember marad. Miközben ő pihen, addig én dolgozom még egy kicsit az új szeren ami a vámpírokat emberekké változtatja. Remekül haladok, már majdnem befejezem az egyik fontos hozzávaló képletét, amikor mocorgást hallok a szobából. Felébredt. Mire bemegyek, már ül az ágyban.

-Mi történt?-kérdezi álmosan.

-Túl sok vért szívtam elájultál, de nyugi bekötöttem neked egy adag vért. Felépülsz egy pár nap múlva.

-Te jól vagy?-kérdezi érdeklődve.

-Persze a véred nagyon finom.

-Köszi még egy pasitól sem kaptam ilyen bókot.-mondja mosolyogva-ha már az evésnél tartunk nincs véletlenül valami számomra is ehető kajád éhen halok.

-Sajnos nem tartok ilyeket tudod, az emberek nem járnak hozzám, de nem messze van egy bolt embereknek, ha gondolod elmehetek valami kaját venni. Mit szeretnél?

-Nekem mindegy mindent megeszek.

-Rendben akkor megyek is pár perc és itt vagyok, ne kellj fel az infúzió hadd menjen le.

Elmentem a boltba és kivételesen nem a szupersebbeségemet használtam, hogy elérjem célomat. A boltba vezető úton újra embernek éreztem magamat. Végre volt célom és motivációm. Volt, akinek vehettem enni megkérdezhettem jól van-e betakarhattam, ha elaludt. Tudtam nem tart sokáig, csak míg meg nem oldjuk az ügyet és vissza nem megy az ember barátjához. De addig is nekem itt volt az érzés és ez most jelenleg boldoggá tesz. A boltban kiválasztottam valami finomat, amiket anno még én is szerettem. Hamar kifizettem és már rohantam is haza. Hazaérve hamar kipakoltam és bementem a szobába megnézni, hogy van. De a szobában nem találtam semmit. Csak egy cetlit:

Sokat haladtál előre a kísérletedben ezt nem hagyhatjuk. Jelenj meg ma este 10-re a kutató intézet 1. emeleti kutató termében hozd a géped és a mentett változatait a kísérletednek. Ne csinálj felesleges mentéseket tudni fogjuk, ha lesz. Amiért biztos, hogy el fogsz jönni az a kis ember csajod, akit annyira, csodálsz és szeretsz, ha nem jössz el és hozod, el az eredményeidet meg fogjuk ölni.

Ismerős ez az írás és a stílus is ez csak Kira lehet. Mi a célja? Ő akar uralkodni, azt akarja, hogy a világ csak a vámpíroké legyen. Elmegyek, de nem fogják elvenni az ötleteimet. Biztosan memóriatörlést akarnak végre hajtani. Még szerencse, hogy kifejlesztettem egy új módszert, amivel nem tudja semmilyen ismert memóriatörlő program kitörölni az ember emlékezetét. Elmegyek megmentem Katet és a világot.

Ez a fejezet most csak ilyen hosszúra sikeredett. A következő talán hosszabb lesz. Valószínűleg nem nagyon fogom majd tovább írni a blogot. Nem tudom, hogyan kerülnek majd fel a friss részek és milyen ütemben tudok majd írni. Szeretettel E.

 4.Fejezet

Kate szemszöge:

Világosodik mennem, kell, még végeznem kell, vele mielőtt munkába megy. Óvatosan kimászok Scott öleléséből felveszek valami kényelmeset és az ablakon. Sikerült kijutnom elmegyek, a házához végzek vele és minden el van intézve nem lesz, itt háború az nem használna senkinek sem. Már itt vagyok. Lassan belopódzok, a házába remek a konyhában ül éppen valamit elmélyülten olvas odamegyek halkan észre sem vesz előveszem a karót a hátába döföm , de elvétettem a szívét csak egy kis részét érem ettől még nem hal meg csak megsebesül. Nem értem, hogy nem találtam el sosem vétek mindig pontos vagyok. Van benne valami, amitől nem tudok végezni vele. Megfordul, idegesen mikor meglát fájdalmat és megértést látok a szemében.

-Te vagy az már vártam mikor akarsz végezni velem.-mondja semleges hangon

-Te ölted meg apámat?

-Mondhatni igen.

-Mi az hogy mondhatni igen?-kérdezem idegesen

-Csak a kísérlet alatt halt meg, de nem az én hibám volt valamit bevett méreg lehetett.

-Méreg az nem lehet.

-De egy kapszula volt a kezében.

-Az nem méreg csak egy szer, amit akkor veszünk be ha át akarnak változtatni, vagyis te végeztél vel.

-Gyerünk húzd ki csináld rendesen ha végezni akarsz velem .-lépett közelebb csak annyi távolság volt köztünk,hogy majdnem összeért az ajkunk.-Gyerünk nem érzs rá biztos sok dolgod van.

-Igazad van sok dolgom van -ragadom meg a karót kirántom hamar próbálom leszúrni, de nem megy nem csak azért, mert összeesett hanem úgy amúgy sem.

-Nah mi lesz hagysz szenvedni vagy végzel vele?-kérdezi semleges hangon.-Nem akarom megérni a háborút amit Kira meg Ed akar kirobbantani.

-Milyen háború kik azok az emberek?

-Ők azok, akik azzá tettek, ami most vagyok. Tegnap is az ő álataluk kitalált szert adtam be apádnak.

-Nem hiszek neked ezeket csak azért mondod, hogy életben hagyjalak.

-Nézz a szemembe hazudok.

Nem látok semmit a szemében csak fájdalmat és azt, hogy igazat mond de ő egy vámpír sok ideje vaan jól megtanulni hazudni.

-Nem hiszek nekd.

-Rendben akkor, sem ha van bizonyítékom?

-Hadd lássam, mutasd meg.

-Nem lehet, a benti gépemen van.

- Remek elmegyünk érte.-mondom

-De tudod kb 1 perc után kiszúrnak.

-Nem fognak azt mondod új tesztalanyt hoztál.

-De te a lázadók vezérének a lánya vagy szertnének Kiráék téged is látni.-mondja agggódva.

-Nem baj úgy csinálod, hogy ők ne tudjanak semmit sem róla.

Matt szemszöge:

Ez a lány elképesztő beviteti magát velem az intézetbe. Miért nem ölt meg mit akar? Mi van, ha ő is érez valamit? Miért nem ölt meg ő sosem hibáz. De így nem vihetem, be ki fogják szúrni, változtatni, kell rajta valamit.

-De így nem jöhetsz, be egyből kiszúrnak, nagyon hasonlítasz apádra.

-Rendben változtass rajtam, de hajat nem festek és vágatok.-mondja ellentmondást nem tűrve.

-Nyugi semmi ilyen nem lesz.

-Már csak találni kell valami ruhhát neked.-egy kis gondolkodás után.-gyere erre van a szobám ott vannak ruhák meg sminkek.

-Női ruhák,sminkek? Te titokban nőnek öltözöl.-kérdezi komolyan.

-Nem a vámpír húgom szokott néha itt aludni egy-egy súlyosabb szakitás és buli után, ezért vannak itt ruhái.

-Rendben, mutasd.

Bevezetem a hálóba kinyitom a gardróbot és beterelem öltözni.

-Van valami használható?

-Ez a csaj csak mini ruhákban jár?

-Hát igen így több férfi szemet vonzz és neki ez nagyon is tetszik.

Mikor kilépett nem tudtam megszólalni csodásan festett. Egy fekete miniszoknyát vett fel egy feszülős piros toppal. Egyszerűen csodás volt.

-Váú jól nézel ki.

-Köszönöm hol vannak a sminkek?

-Ott az asztal fiókban.-mutatok az ablak alatt álló asztalra.

Leül és elkezd sminkelni és én a szemem le sem tudom róla venni. Annyira szép még a fájdalmam is feledem, amelyeket a nem gyógyuló vérző sebem kelt. Nem gyógyul miért már semmi nyomának nem kéne lenni.

-Kész vagyok.-mutatja meg magát nekem

-Az igen rád sem ismernék, ha nem tudnám nem te vagy az. Szép munka.

-Oké akkor indulhatunk?

-Persze.

Az út az intézetbe hosszú és csendes és nagyon fájdalmas volt. A sebem egyre jobban sajgott, ha ez így megy, tovább bele is halhatok. Valamit tenni kell vele. Megérkeztünk az ellenőrzésen simán túl jutunk. Ed és Kira irodájába megyünk. A gépük nem mutat semmi használhatót, de a jegyzeteik annál inkább.

-Látod mondtam nem apám ölte meg magát. Nem lett volna képes rá. De miért kellet megölni pont őt?

-Apád rájöhetett valamire és háborút akarnak indítani az emberek ellen. –nézek egy lapot, amelyeken egy estleges háború tervei vannak. -A lap szerint ezzel akarnak háborút indítani. De miért nem jó nekik ez az eljárás, ami nem árt senkinek sem? 

- Talán nem akarják azt, hogy az emberek is szabadok legyenek, le akarnak igázni minket.-mondja az igazságra rádöbbenve.

- Megjöttek érzem Kira parfümét, gyorsan menjünk át az én irodámba.

- Mi van, ha bejönnek, nekem nem adhatsz be semmilyen gyógyszert. - jelenti ki.

- Akkor eljátszod a barátnőmet.

- Persze.

- Már itt vannak. Gyere, ide Megállok úgy, hogy csak engem lássanak.

Már nyílt is az ajtóm Kira lépett be rajta. Ekkor már Kate ott ült az asztalomon háttal neki és meg szembe vele nagyon közel hozzá.

- Matt te ide egy nőt hoztál?-mondja vidáman.-de legalább ne embert hozz ide, ha csajozol, az újak bármikor rátámadhatnak, és szerintem nem kéne vele kezdeni ő egy halandó.

- Rendben legközelebb nem fordul elő. - mondom, és közben szorosan átölelem Katet-Uhm Kira ma hazamehetnék nagyon rosszul érzem magam.

- Persze nyugodtan. - mondja pajzán mosollyal.

Katre dőlök, nem bírok megállni azt, érzem, mindjárt elájulok. Kate megtart embernő létére igen erős.Egyszer csak arra kelek fel, hogy a saját ágyamban fekszem és a sebemet ellátták.Felkelek, de ekkor valaki visszanyom a párnák közé. Kate az ő kötözött be.

-Mi történt?-kérdezem

-Összeestél hazahoztalak, de nem tudom miért nem gyógyultál.

-Talán azért, mert nem kaptam vért. Hoznál a hűtőből?

-Hoznék ha lenne .

-Ohh el is felejtettem ma akartam menni a boltba.-mondom miközben próbálok felállni de összeesem.

-Mi van veled?

-Ha nem kapok, hamar vért meghalok.

Látom, rajta gondolkozik, majd kimegy a konyhába. Elment magamra hagyott. Itt hagy meghalni. Majd visszatér a konyhába egy késsel. El sem hiszem, amit látok megvágja magát és vérző kezét a számhoz nyomja, mondja :

-Igyál.

-Nem tehetem. - mondom, de éhségem győz és mohón szívom a vérét.

Ilyen finomat még sosem ittam. Vére még az illatánál is édesebb. Ez még semmi, de egy vámpír érzi, ha az kinek a vérét szívja, az vonzódik hozzá. Nála is ezt éreztem. Vonzódik, de egyben irtózik is tőlem. Abbahagyom, mert jóllaktam és Kate elájult. Te jó ég túl sokat ittam elájult.

Meghoztam a szereplőket tudom egy kicsit késve, de ami késik, nem múlik. Nem tudom milyennek képzeltétek el kedves olvasóim, de én ilyennek képzelem őket. Kicsit sok a Teen Wolfos szereplő, de nem tehetek róla, hogy annyi helyes pasi van benne: D

Matt

Kate

Kira

Ed

Rob

A többi szereplőt a ti képzeletekre bízom: D Várom az ötleteket a többi szereplőkre. Komiban megírhatjátok szerintetek ki lehetne Kate apja és a lázadók között milyen arcokat látnátok még szívesen.