Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni minden kedves olvasómnak 2014-ben is olvassátok az írásaimat. Mindenkinek sok puszi :*

7. fejezet

Ebből a csodálatos álomból Em és Rob beszéde keltett fel:

-Mi ez?-kérdezi Em aggódva-mi sosem alszunk, vagy igen?

-Szivem jól fején találtad a szöget mi nem alszunk.

Szívem? Tehát Rob és Em egypár. Végre mindkettőjükre ráfért már az, hogy szeresse valaki. Lassan nyitom ki a szemem, hogy az álom a szememből ne menjen ki olyan hamar. Rob és Em ideges arcát pillantom, meg mindketten egyszerre rohamoznak meg kérdéseikkel:

-Mi volt ez? Te aludtál? – kérdezik egyszerre-milyen volt.

-Igen aludtam és remek régen éreztem ilyen csodálatosat.

Kate is elkezdett ébredezni valószínűleg arra kelt fel amikor óvatosan a párnára csúsztattam a fejét.

-Ti mióta vagytok együtt?- kérdezem kíváncsian.

-Mi? –kérdezi Em viccesen.

-Hallottam, hogy szívemnek szólított Rob. Szóval ne hazudjatok, nekem ti vagytok a legjobb barátaim.

Néznek egymásra és megszorítják egymás kezét Em kezdi el mesélni:

-Emlékszel még arra, amikor minden nap egy hónapon keresztül Robbal egész nap együtt dolgoztunk?

-Erre , hogy ne emlékeznék  ki sem mozdultatok onnan.

-Nah szóval miközben dolgoztunk kezdett valamilyen érzés a hatalmába keríteni. És érted egyszer csak azt vettem észre, hogy Rob megcsókolt engem.

-Nem is igaz te csókoltál meg először Em.-mondta viccelődve Rob.

Em nevetve ütötte meg Rob vállát. Rob magához vonta Em-et és megcsókolta így látva nagyon aranyosak voltak együtt én már rég tudtam, hogy van bennük valami közös és a szikrákat is láttam. Kicsit fura nekem ez az egész helyzet, de nem vészesen fura. Kate eközben mellettem az ágyban mozgolódott nagyon édes volt alvás közben. Egész életemben nézni tudnám.

-Mi történt miért mosolyog mindenki?-kérdezi Kate szemét dörzsölgetve.

-Semmi csak valami olyan történt aminek már régen meg kellett volna történni úgy kb. 30 éve.-mondom nevetve és csókot nyomok Kate feje búbjára.

Erre mindenki mozdulatlanná vált és várták Kate reakcióját, aki erre hozzám bújt és megölelt. Átöleltem és megnyugtattam, mert észrevettem, hogy sír. Erősen magamhoz szorítottam és nyugtatgattam . A többieknek intettem, hogy jobb lenne ha kimennének a szobából. Kimentek csak mi maradtunk így nyugodtam tudtam kérdezgetni:

-Mi a baj?

-Semmi csak eszembe jutott apa, amikor kicsi voltam ő is mindig így nyugtatgatott meg, ha szomorú voltam, de ő már nincs itt.-mondat és még jobban elkezdett sírni.-M..ee..gg nem tudom, mit érzek veled kapcsolatban is amikor veled aludtam nagyon nyugodt voltam. Soha nem aludtam még ilyen nyugodtan mióta anya meghalt. Miért kezdett el…

Nem engedtem befejezni azt, amit mondott, mert egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam. Eleinte nem csókolt vissza és nem is lökött el magától. Aztán ő is visszacsókolt. Nem emlékszem már rá pontosan, hogy mikor ki csókolt csak arra, hogy már nem számít semmi csak Kate és én. Ha nem hallom Em és Rob hangját kintről ki tudja meddig mentünk volna el így is már Kate az ágyon feküdt és a felsőjét kezdte le venni magáról. Mindketten egyszerre kaptuk fel a fejünket az ő arcán is láttam azt, hogy meglepődött és a sajnálatot, hogy megszakítottak minket.  Kintről dulakodás hallatszott be. Rob ordított. Megszorítottam Kate kezét és rábíztam, hogy akármi történik, ne jöjjön ki a szobából. Ha nem jövök be, akkor meneküljön el messze nagyon messze. Kate bólogatott, de láttam a szemén, hogy nem fog sehova menni. Mielőtt kimentem a szobából magamhoz húztam Katet és megcsókoltam az előbbinél is szenvedélyesebben.

Most csak ennyit írtam talán a karácsony miatt. Remélem mindenkinek Jól telik a téli szünete és mindenkinek szeretnék Boldog Karácsonyt és Sikerekben gazdag boldog Újévet kívánni. Nem tudom mikor lesz következő rész ,de igyekezni fogok.

6. fejezet

Amikor indulni készültem egy ismerős arcot pillantottam meg Rob volt az ajtómban. Láttam rajta, hogy valami nem stimmel vele, mert eléggé ideges volt. Semmi szó nélkül bejött a házamba és leült a kanapéra. Hosszú percekig meredtünk egymásra nem tudtam mit akar, és miről tud. Nem szerettem volna őt is bajba sodorni. Ő sem szólt semmit csak bámult. Végre nagy nehezen megszólalt:

-Tudom hülyének fogsz nézni de olyat láttam amiről azt sem tudom, hogy tényleg a saját szemeimmel láttam.

-Mit láttál hidd, elhiszem, amit mondasz, hiszen velem is sok fura dolog történt a héten.

Mély levegőt vett és belekezdett a monológjába.

-Mikor tegnap este sokáig dolgoztam olyat láttam, ami hihetetlen volt ezért is nem jöttem azonnal. Szóval Kira és Ed szokásukhoz híven egész éjjel bent voltak. Be akartam menni valamit kérdezni tőlük, de az ajtóban hallottam, hogy arról beszélnek végezniük, kell veled és a lázadók vezérének a lányával, mert az ő terveiket akadályozzátok.-mondat el egy szuszrra.-Matt igaz ez?

-Sajnos minden szavuk igaz, én azért állok az útjukban, mert kifejlesztettem egy olyan szert, amivel újra ember lehet csinálni bármilyen vámpírból, Kate meg azért kell, hogy az embereket megfélemlítsék.

-De miért csinálják ezt?

-Nem tetszik nekik az, hogy az emberek is szabadok és saját akaratuk van. Azt akarják, hogy az emberek vércsarnokban legyenek, és onnan sosem menjenek el.

-Emberi teheneket akarnak csinálni? Nagyon úgy tűnik.

-Pont oda indultam elvinni az új felfedezésemet, mert máskülönben végeznek Katel.

-Mit számít, neked az a csaj nem teheted meg..-hirtelen elakad, a szava mikor leesik, neki valami nehézkesen kezdi el –t-tee szerelmes vagy abba a lányba igaz?

-Igen vagyis nem tudom egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből mióta megláttam csak ő létezik nekem . Érted miről beszélek?

-Igen haver értem nekem is volt már ilyen.

-Miben segíthetek, mivel megyünk az ellen a két köcsög ellen?

-Nah látod, itt a baj te nem jöhetsz!

-Mi az hogy nem?

-Nem szeretném, ha neked is bajod esne.

-Erről szó sem lehet, nem hagynék ki sose egy ilyen jó kis mulit.

-Úgye nem tudlak lebeszélni róla,-kérdezem reménytelenül.

-Erről sosem..mondja elszántan

Elindulunk egész úton alig beszéltünk egymással mindketten tudtuk, hogy nem sok esélyünk van Kirával és Eddel szemben. Erősek vagyunk, de ők idősebbek befolyásosabbak és erősebbek is nálunk. Megérkezve senkit sem láttunk kint csak egyedül a laborban volt valamilyen motoszkálás. Biztosan Katen akarnak kísérletezni. Na, azt már nem ezt nem fogom hagyni. Hamar felszaladok, a lépcsőn az ajtót kivágom, senki sincs ott csak Kate kikötözve egy nagy tűvel a karjában, amely a vérét veszi éppen le. Odamegyek, hozzá megérintem a homlokát, amire riadtan tér magához. Arcán látszik, hogy erőszakkal kötözték le és veszik le a vérét.

-Mit csinálsz itt?-kérdezi idegesen jellemző veszélyben van, és ő egyből kiakad, mert meg akarom menteni.-míg fognak ölni te tiszta hülye vagy.

-Már annak sem örülsz, hogy eljöttem érted?

-Nem, vagyis jó örülök, hogy itt vagy.

-Oh hát megérkezett a hős szerelmes  vámpír .-mondta számomra egy ismeretlen hang-tudtam, hogy nem hagynád a szerelmedet a csúnya vámpírok kezében.

Mikor megfordultam ismertem fel ki a hang tulajdonosa. Kate vele aludt mikor megláttam azt hittem a barátja az, de most már tudom, nem lehet, az melyik pasi hagyná, hogy a szerelmét bántsák. Kate arcán is látszik a felismerés.

-Scott te mit keresel itt?

-Ohh Kat,Kat mindig is szerettelek, de te sosem vettél észre. Azt gondoltam, ha apád halott lesz, a gyász alatt szépen összejövünk és boldogan élünk talán még te is beleegyeztél volna abba, hogy vámpírrá változtassanak téged, is mint engem-mondja és közben megmutatja immár vámpír szemfogait.

-Te öletedd meg apámat csak azért, hogy veled legyek ki tesz ilyet?

-Egy olyan ember, aki reménytelenül szerelmes.

-De miért nem mondtad el sosem, hogy szeretsz engem.

-Ezerszer próbáltam, de te mindig viccnek vetted. Aztán mikor meghalt apád hazajöttél és a vállamon sírtad ki magad azt gondoltam végre aztán másnap már a kis vámpír pasidnál aludtál ezzel betelt a pohár végeznem kell mindkettőtökkel. Veled-mutat rám-azért, mert túl okos és helyes vagy-veled azárt mutat Katera-mert látom, hogy nézel rá szerelmes vagy belé.

-De apámat nem kellet volna megölnöd.-mondta Kate sírva

-Ohh dehogy is nem fel akarta Mattet keresni, mert a vámpírok gépei átkutatása közben rátalált a kísérletére, amivel ember lehet újra és a csodálatos tervünk útjában állt.

-Csodálatos terv embereket a vérükért tartani 24 órás emberi farmokon?-kérdezem cinikusan

-Matt te sosem akartál igazán vámpír lenni mindig is családot, gyerekeket akartál.-mondja Kira mögöttem .-Elhoztad amit kértünk?

-Igen itt van, nálam mutatom meg nekik.

-Remek-kapja ki a kezemből –ha van másolatod végünk vele is-biccent Kate felé

Most veszem észre, hogy Rob nincs sehol sem. Ha megölték én végzek velük. Akkor veszem észre Robot és Edet az ajtóban Robon látszik megkínozta Ed.

-Rob jól vagy?-kérdezem aggódva

-Persze haver voltam már rosszabul.-mondja és közben kezd elvágódni .

Gyorsan odaszaladok hozzá, hogy elkapjam karót döftek belé nem a szívébe, de így is súlyosan megsérült.

-Mit csináltatok vele ő nem tehet semmiről sem.-kiáltom idegesen.

Rárontok Kirára ,de Scott utamat állja. Arra emlékszem az egész harcból, hogy mindketten már majdnem kifulladtunk. Valahogy még több energiám volt fölé kerekedtem és letéptem a fejét ezzel megölve őt. Kirára ugrottam volna és végeztem volna vele is mikor Ed Kira életének óvása érdekében cserét ajánlott.

-Válassz szabadon elmehetsz msot te és a kis csapatod, ha meghagyod Kira életét. Válassz most?

-Rendben engedd el őket és itt sem vagyunk.

Katet és Robot odalökte elém. Nagy nehezen levittem őket és betuszkoltam őket a kocsiba. Hazaérve Robnak azonnal adtam egy nagy adag vért a kedvenc 0-s vércsoportjából. Katet lefektettem az ágyamban és neki is bekötöttem egy infúziót. Míg ő megfürdött addig lefeküdtem az ágyamba Kate sokáig bent volt. Elindultam megnézni jól van-e. Alig hogy az ajtóba értem belebotlottam szó szerint. Olyan szinten, hogy mindketten elvágódtunk. Kate a mellkasomon feküdt arcunk olyan közel van, hogy éreztem minden légvételét. Illat olyan bódító. Elpirulva pattant fel rólam. A hirtelen mozdulat következtében azonnal megint elesett volna, ha el nem kapom. Azonnal az ágyba viszem lefektetem és bekötöm neki a kikészített infúziót. Nem engedte le a kezem .

-Nem lehetne, ha itt maradnál, míg el nem alszom-kérdezi egy kicsit elpirulva.

-Persze maradok, amíg akarod.

-Remélem amit Scott mondott egy szvát sem hiszed el, tudod ő féltékeny mindenkire még apámra is az volt hídd el tudom.-mondja idegesen és hadarva.

-Tudtam, hogy hazudik éreztem és hallottam is a légvételén.-nem akartam az igazat mondani neki , mert még magának sem vallotta be, hogy szeretjük egymást.-Most ne beszéljünk, erről majd holnap aludnod kell.

Lassan elalszik nagyon szép, ahogy alszik. Alvás közben hozzám bújik, befészkeli, magát a mellkasomhoz. Gondolkozom mindenfélén mikor egy ismerős, de régi érzést vélek felfedezni az alvást. Lehetetlen mi nem tudunk aludni. Ez a nő megváltozatott teljesen és szó szerint. Álmomban ember voltam újra vége volt ennek az egésznek. Kateval éltem egy szép kis házban egy farmon. Gyerekeink voltak volt egy fiúnk és egy kislányunk. Mindkettőjüknek barna hajuk volt a lánynak kék szeme volt olyan, mint nekem, a fiúnak pedig barna. Csodálatos egy álom Kate és én olyan boldogok vagyunk, miközben nézzük játszó gyerekinket. Milyen kár, hogy csak egy álom és nem a valóság.

Nagyon sajnálom hogy eddig nem tudtam írni csak suli volt meg minden. :) Most egyszerre két részt is feltöltök nem tudom mikor lesz következő majd meglátom, hogy mit írok .:D Puszi:E