7. fejezet

Ebből a csodálatos álomból Em és Rob beszéde keltett fel:

-Mi ez?-kérdezi Em aggódva-mi sosem alszunk, vagy igen?

-Szivem jól fején találtad a szöget mi nem alszunk.

Szívem? Tehát Rob és Em egypár. Végre mindkettőjükre ráfért már az, hogy szeresse valaki. Lassan nyitom ki a szemem, hogy az álom a szememből ne menjen ki olyan hamar. Rob és Em ideges arcát pillantom, meg mindketten egyszerre rohamoznak meg kérdéseikkel:

-Mi volt ez? Te aludtál? – kérdezik egyszerre-milyen volt.

-Igen aludtam és remek régen éreztem ilyen csodálatosat.

Kate is elkezdett ébredezni valószínűleg arra kelt fel amikor óvatosan a párnára csúsztattam a fejét.

-Ti mióta vagytok együtt?- kérdezem kíváncsian.

-Mi? –kérdezi Em viccesen.

-Hallottam, hogy szívemnek szólított Rob. Szóval ne hazudjatok, nekem ti vagytok a legjobb barátaim.

Néznek egymásra és megszorítják egymás kezét Em kezdi el mesélni:

-Emlékszel még arra, amikor minden nap egy hónapon keresztül Robbal egész nap együtt dolgoztunk?

-Erre , hogy ne emlékeznék  ki sem mozdultatok onnan.

-Nah szóval miközben dolgoztunk kezdett valamilyen érzés a hatalmába keríteni. És érted egyszer csak azt vettem észre, hogy Rob megcsókolt engem.

-Nem is igaz te csókoltál meg először Em.-mondta viccelődve Rob.

Em nevetve ütötte meg Rob vállát. Rob magához vonta Em-et és megcsókolta így látva nagyon aranyosak voltak együtt én már rég tudtam, hogy van bennük valami közös és a szikrákat is láttam. Kicsit fura nekem ez az egész helyzet, de nem vészesen fura. Kate eközben mellettem az ágyban mozgolódott nagyon édes volt alvás közben. Egész életemben nézni tudnám.

-Mi történt miért mosolyog mindenki?-kérdezi Kate szemét dörzsölgetve.

-Semmi csak valami olyan történt aminek már régen meg kellett volna történni úgy kb. 30 éve.-mondom nevetve és csókot nyomok Kate feje búbjára.

Erre mindenki mozdulatlanná vált és várták Kate reakcióját, aki erre hozzám bújt és megölelt. Átöleltem és megnyugtattam, mert észrevettem, hogy sír. Erősen magamhoz szorítottam és nyugtatgattam . A többieknek intettem, hogy jobb lenne ha kimennének a szobából. Kimentek csak mi maradtunk így nyugodtam tudtam kérdezgetni:

-Mi a baj?

-Semmi csak eszembe jutott apa, amikor kicsi voltam ő is mindig így nyugtatgatott meg, ha szomorú voltam, de ő már nincs itt.-mondat és még jobban elkezdett sírni.-M..ee..gg nem tudom, mit érzek veled kapcsolatban is amikor veled aludtam nagyon nyugodt voltam. Soha nem aludtam még ilyen nyugodtan mióta anya meghalt. Miért kezdett el…

Nem engedtem befejezni azt, amit mondott, mert egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam. Eleinte nem csókolt vissza és nem is lökött el magától. Aztán ő is visszacsókolt. Nem emlékszem már rá pontosan, hogy mikor ki csókolt csak arra, hogy már nem számít semmi csak Kate és én. Ha nem hallom Em és Rob hangját kintről ki tudja meddig mentünk volna el így is már Kate az ágyon feküdt és a felsőjét kezdte le venni magáról. Mindketten egyszerre kaptuk fel a fejünket az ő arcán is láttam azt, hogy meglepődött és a sajnálatot, hogy megszakítottak minket.  Kintről dulakodás hallatszott be. Rob ordított. Megszorítottam Kate kezét és rábíztam, hogy akármi történik, ne jöjjön ki a szobából. Ha nem jövök be, akkor meneküljön el messze nagyon messze. Kate bólogatott, de láttam a szemén, hogy nem fog sehova menni. Mielőtt kimentem a szobából magamhoz húztam Katet és megcsókoltam az előbbinél is szenvedélyesebben.

Most csak ennyit írtam talán a karácsony miatt. Remélem mindenkinek Jól telik a téli szünete és mindenkinek szeretnék Boldog Karácsonyt és Sikerekben gazdag boldog Újévet kívánni. Nem tudom mikor lesz következő rész ,de igyekezni fogok.